Megemlékezések
Emléktábla avatás
Bodosi András leleplezi testvérei emlétábláját
Az emléktábla
Bodosi leszármazottak
Emléktábla avatás
Meghívó ez emléknapra
Barót, 2009
Szülőház,
Kossuth Lajos utca 57. Barót
Névadó ünnepség
Névadó ünnepség
XX. Erdővidéki Közművelődési Napok, Barót, 2012. november 22.
A művelődési ház kisterme
Kopjafa avatás
Kopjafa-avatás
Barót, 2013. június 8.
Leleplezés előtt
Bodosi Dániel képzőművész, 1913-2006
A Kájoni Consort régizene-együttes nyitja a megemlékezést
Dimény János - a Baróti Szabó Dávid Középiskola Igazgatója - nyitja meg a beszédek sorát
Darvas Anna-Mária - a művész lánya - emlékezik
Dimény János köszönti a kopjafa alkotóját, Benkő Lajost
Főhajtás a művész emléke előtt
Újabb kopjafával gazdagodott az iskola emlékparkja
Megemlékezés a Történelmi Emlékparkban
Munkásságáról először a lánya állít össze monográfia-katalógust (Gaál Mózes Közművelődési Egyesület kiadása, 2006), majd Banner Zoltán készít a 100. születésnapjára egy átfogó kiadványt (Tortoma Kiadó, 2012).
1994-ben Barót város díszpolgárává választják.
Szülővárosában helyezik örök nyugalomra. A szülőház falán 2009-ben emléktáblát helyeznek el, 2012-ben a baróti Művelődési Ház kistermét róla nevezik el.
(Kisborosnyó, Június 29, 2025)
A Kézdi- és Orbaiszéki Kálvin Hét kisborosnyói eseményei közt szerepelt a Történelmi Emlékpark meglátogatása.
(Tiszteletadás a festőművész, Bodosi Dániel kopjafájánál.)
(Tánczos András ismertette a kopjafapark történetét.)
Demeter Ervin köszönti a művészt
Ma Bodosi Dániel (Barót, 1913.07.27. – Barót, 2006.08.30.) festő születésnapja van.
Hétgyermekes parasztcsaládban születik, a szülővárosában érettségizik. Ezután asztalosnak tanul, a felszabadulását követően Sepsiszentgyörgyön és Brassóban dolgozik. 1937-ben balesetet szenved, az esztergagép átvágja jobb kezének az ujjait. Hazatér Barótra, majd a második bécsi döntés megnyitja számára a budapesti tanulás lehetőségét. Felveszik a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolára, ahol Rudnay Gyula és Varga Nándor Lajos a mesterei.
Három évet tud tanulni a főiskolán, majd 1944-ben a háború miatt már májusban lezárják a tanévet és kénytelen hazamenni.
Otthon nem tud tanárként elhelyezkedni, így gazdálkodik, valamint plakát- és díszlettervezésből tartja fenn magát. 1955-ben sikerül kialakítani a saját műtermét. Szabadfoglalkozású művészként él és dolgozik a haláláig.
Egyéni kiállításokkal Baróton (1978, 94, 97, 2005), Sepsiszentgyörgyön (1973), Székelyudvarhelyen (1974), Kolozsváron (1983), Bukarestben (1983) és Budapesten (1997) mutatkozik be. Emlékkiállításokkal tisztelegnek művészete előtt Baróton (2007, 11, 13, 20, 22), Kolozsváron (2016, 23), Székelyudvarhelyen (2014), Sepsiszentgyörgyön (2015), Csíkszeredában (2015), valamint Budapesten (2022) és Esztergomban (2009) is.